| KEZDŐLAP |
|
|
 |
| BEMUTATKOZÁS |
|
|
 |
| E-ÖNKORMÁNYZAT |
|
|
|
| INTÉZMÉNYEK |
|
|
 |
| GAZDASÁG |
|
|
 |
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európa Terv keretében valósult meg
|
|
|
|
|
Falutörténet
Táplánszentkereszt község a Gyöngyös patak mentén, a 87. számú úttal párhuzamosan, Szombathelytől DK-i irányban, a város közvetlen szomszédságában fekszik.
A ma Táplánszentkeresztnek nevezett település közigazgatásilag 1939 óta létezik, ekkor egyesítették ezen a néven Gyöngyösszentkereszt és Táplánfa községeket.
A régészeti leletek tanúsága szerint a Gyöngyös mentének ez a része a neolitikum óta ember által lakott terület. A község határából több, római korból származó tárgy került elő.
Az Árpád-korban alakultak ki azok a kis falvak, amelyek a Gyöngyös mentén füzérként helyezkedek el. A mai Táplánszentkeresztet alkotó - egykor különálló - falvak nevei közül több a település egyes részeinek elnevezéseként máig használatos. Közülük Szentkereszt, Péteri és Borotszeg (Boroczszeg) a XIX. század első felének írásos forrásaiban nemesek és nem nemesek közösségeként szerepel, az 1907-ben kiadott helységnévtárban pedig már, mint Gyöngyösszentkereszt község. Táplánfa Szentlőrinccel, Tiborcszeggel és Bakófával egy közigazgatási egységet jelentett 1907-ig Szentlőrinc-Táplánfa, azután Táplánfa néven.
A legkorábbi írásos emlékek a mai község területén egykor létezett falvakra utalnak. Egy 1237-ben kiadott oklevél "Tymá-t" említi, akinek nevét - a feltehetően Táplánfa mellett fekvő, a XVIII. század végén még ismert település - Timafa viselte. Egy 1256-ban kelt oklevélben pedig Ovad falu szerepel, amelyet későbbi forrásokban "Buzazygethe" és Ovadszentlőrinc néven is emlegetnek.
A fent említett Árpád-kori falvak közül kettőben építettek templomot. A XIII-XIV. században a szentlőrincnek és a szentkeresztinek is önálló plébánosa volt.
A mai Táncsics utcában, Szentkereszten áll a Szent Kereszt felmagasztalásának tiszteletére valószínűleg a XIII. század első negyedében, részben római kori alapanyagokból emelt egyhajós, íves, boltozott szentélyű templom, amelynek - és Péteri falu nevének - első írásos említése 1334-re tehető: "... terre Pedur vocate iuxta possessionariam porcionem ecclesie Sancte Crucis de eadem Pydur..." Az 1988. évi régészeti feltárásnak és felújításnak köszönhetően a mai épületen szembeszökők a román kori stílusjegyek, az északi oldalon a lizénák, a déli oldalon pedig a bélletes kapu. A templomot 1741-ben renoválták, 1888 és 1896 között a középkori részleteket felhasználva átépítették, ekkor nyerte el mai formáját. 1942-ben Steffek Albin festette ki a templomot.
A Szent Lőrinc vértanú tiszteletére emelt templom - amelynek patrónusa a középkori falu "névadója" - Salamon nevű plébánosát egy 1298-ból származó oklevél említi. Az 1697-es egyházlátogatási jegyzőkönyv erős, régi, de rossz állapotban lévő épületként mutatta be, ekkor plébánosa sem volt. Leányegyházai közé tartozott Szentkereszt templomával, valamint Táplánfa, Timafa, Bakófa, Tiborcszeg, Péteri, Kiskajd és Borotszeg (Borocszeg). A XVIII. század közepén a Nagy, a Márffy, a Polányi és a Svastits család rendelkezett kriptával a templomban. 1733-ban felújították, de 1875-ben újat építettek helyette, a régi építmény egyes elemeit a szentkereszti templom átépítésénél felhasználták.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
| TELEPÜLÉSEK |
|
|
|
| HÍREK, FELHÍVÁSOK |
|
|
|
| AKTUÁLIS |
|
|
|
| KERESŐ |
|
|
|
| GASZTRONÓMIA |
|
|
|
| SZÁLLÁS |
|
|
|
| GALÉRIA |
|
|
 |
| VENDÉGKÖNYV |
|
|
 |
|
